Jónás tanár úr: Amikor a történelem találkozik a matematikával…

A számok világa és az élet képletei

Jónás tanár úr 30 éve tanít és büszkén mondhatja: a középiskolai történelemórákon kívül bőven van alkalmam elmerülni a mindennapi emberi sorsok történelmében is. (Amúgy pedig mi másról szólna a történelem, mint az emberi döntésekről és azok következményeiről?) De most nem az „igazi” történelemről akarok írni, hanem egy egészen friss és igen érdekes esetről, amit Erika, gimnáziumunk egyik matektanárnője mesélt. Mert higgyétek el, a számok világa és az élet bonyolult képletei olykor nagyon is találkoznak.

Egy kép és két emlék

Erika igazi „matekos” típus: precíz, logikus és szigorú. Pontosan tudja, hogy az 1+1 az 2, és elvárja, hogy a diákok is így lássák. Ezért lepett meg különösen, amikor az öröklési ügyéről mesélt, ahol a matematika, a jog és az érzelmek teljesen összegabalyodtak.
Szóval: Erika édesanyja pár hete halt meg, s mivel nem betegeskedett sokat, sőt jó egészségnek örvendett, ezért végrendeletet nem hagyott hátra. Azt hitte, hogy ezzel ráér. Sajnos nem így lett.

A testvéri szeretet és a jog

Erika és az öccse lettek az anyukájuk örökösei, és mivel igen jó viszonyban vannak, nem volt köztük semmi vita – de nézeteltérésük támadt egy Anna Margit-festmény miatt. Igaz, ez a vita sem rosszindulatból fakadt, hanem abból, hogy ketten kétféle módon emlékeztek rá, hogy mit mondott az anyjuk évekkel ezelőtt a képről.
Két testvér, egy anyai szó, de két teljesen eltérő emlékezet. A jog tiszta képletét felülírta a szív képlete, a közös múlt, a szeretet és a bizonytalanság. Melyik emléket kövessék?

Mi lett volna, ha…?

Itt jön be a képbe az, amiről én ezt a blogot írom: az életvégi tervezés és a B120. Hiszen ha az anyukájuk gondolt volna az életvégi tervezés fontosságára, akkor az Anna Margit festmény sorsát eldönthette volna egyetlen leírt mondat.
A B120 lényege éppen az, hogy segít rendet tenni az anyagi javak, de a digitális örökség, az orvosi rendelkezések és az utolsó kívánságok terén is.

Tisztaság, béke, szeretet

Erika és az öccse végül megtalálták az egyezséget, de az eset mindenkit arra kellene, hogy ösztönözzön: a történelemben is a leírt, egyértelmű törvények, szerződések, megállapodások voltak azok, amik hosszú távon rendet és stabilitást teremtettek.
A B120 nemcsak a szeretetről szól (az ott van a testvérek szívében), hanem a szeretet kifejezésének gyakorlati módjáról.

Egy bölcs megoldás

A végére hagytam, hogy végül miben egyezett meg Erika és az öccse. Természetesen a matematika győzött: nem adják el a képet, hanem egy évig Erikáék lakásában lesz, a következő évben az öccsénél, és így tovább. Erika pedig pontosan tudja: mivel a kép az övé, egyszer majd neki is rendelkeznie kell a festmény sorsáról.

A valódi örökség: emlékek és béke

És talán ez az, amit a B120 LifeTresor igazán képvisel: nemcsak adatok és döntések digitális rögzítése, hanem a mindennapi élet és a kapcsolatok finom szövetének megőrzése. Egyetlen festmény – igen, csupán egy tárgy –, mégis mekkora érzelmi súlya lehet! Hát még, ha a lakás, a családi fényképek, a könyvek vagy az utolsó karácsony közös díszei kerülnek elő…

Sokan nem gondolnak bele, hogy az örökség nemcsak pénzről és ingatlanról szól, hanem közös élményekről, emlékekről, szokásokról. Ha nem írjuk le, hogy számunkra mi miért fontos, akkor azok, akik utánunk jönnek, kénytelenek találgatni. És bár lehet, hogy szeretetből indulnak el ezen az úton, a bizonytalanság gyakran félreértéshez vagy rossz érzésekhez vezethet.

Az életvégi tervezés tehát nemcsak jogi, hanem érzelmi felelősség is. Azzal, hogy világosan és időben megfogalmazzuk a kívánságainkat, segítünk a szeretteinknek abban, hogy ők ne a vitával, hanem a gyásszal, a megemlékezéssel, a feldolgozással foglalkozhassanak. Mert végső soron ez a legnagyobb örökség: a béke, amit magunk után hagyunk.