Vannak mondatok, amelyeket az ember nem szívesen ír le, ilyen például az életvégi kívánságok. Nem azért, mert ne lennének fontosak. Hanem mert túl közel visznek valamihez, amiről könnyebb nem beszélni.

Mit szeretnék, ha egyszer engem kellene elbúcsúztatni? Kit értesítsenek? Legyen-e szertartás? Mi legyen egyszerű, mi legyen személyes, mi az, amit semmiképpen nem szeretnék? Van-e zene, ima, szöveg, helyszín, családi szokás, ami fontos nekem? 

Ezek a kérdések sokaknak túl komornak tűnnek. Mintha azzal, hogy leírjuk őket, közelebb hívnánk valamit, amit inkább távol tartanánk.