JÓNÁS TANÁR ÚR: AMIKOR MEGLEPŐDTEM A SAJÁT „GAZDAGSÁGOMON”

---

Hogyan kezdődött az örökségtervezés a B120 LifeTresorral?

Jónás tanár úr beírja a vagyonelemeit a B120 LifeTresor alkalmazásban, az alkalmazás összeadja a számokat, Ő pedig meglepődik, hogy milyen sok mindent fog a gyermekeire hagyni. Legalábbis ahhoz képest, hogy egyszerű pesti tanárember!

Ott hagytam abba a múltkor, hogy amikor a B120 LifeTresor programjában összeírtam a vagyontárgyaimat, én magam döbbentem meg a legjobban! Ugyanis nagyon más élni az életünket a megszokott keretek között, mint ezeket a kereteket összeírni, és azt látni: bizony nem kevés dolgot halmoz fel az ember ötven éves korára.

Egy tanári élet harminc éve: lakásból lakásba

Mint korábban írtam, 1995-ben szereztem tanári diplomát, azóta tanítok. Az elmúlt harminc évben, ha nehézkesen is, de a feleségemmel tudtunk venni egy kétszobás lakást (jelentős szülői segítséggel), majd a harmadik gyerek érkezése után pár évvel sikerült egy három szobás panellakást vennünk az előző lakásunk eladásával és hitellel. Most, hogy ennyire felmentek az ingatlanárak, a párommal meghökkentünk rajta, hogy mi egy olyan lakásban élünk, amit pár nap alatt el tudnánk adni akár 50 millió forintért is!

Meglepő ingatlanérték: „szegénylegényként” 50 millió!

Ötven millió! Egy olyan „szegénylegénynek”, mint egy gimnáziumi történelem tanár, ez eléggé sok pénz. És arról még nem is beszéltem, hogy a feleségem örökölt Nógrád megyében egy kertes házat. Felértékeltettük, és kiderült, hogy 10-12 millió forintért tudnánk eladni. Ez összesen már 60-62 millió! Azaz ha bármi történne velem és a feleségemmel, akkor a három gyerekünk fejenként legalább 20 milliót örökölne. Bárcsak nekem lett volna ennyi pénzem kezdő tanár koromban! Ez volt az első meglepetés, amikor a B120 LifeTresor listáját kitöltöttem. Aztán jött a többi!

Mi minden számít még vagyonnak?

Elkezdtem átgondolni, hogy még mi mindenem van, amit sosem tekintettem vagyonnak, de ha őszintén szembe akarok nézni a helyzetemmel, akkor ezek is ide tartoznak.

Van például egy 2015-ös Skoda Octaviánk. Nem új autó, de karbantartott, még mindig megbízható, és bármikor el lehetne adni 2-2,5 millió forintért. Ezt is hitelből vettük annak idején, de már kifizettük. A gyerekeink is ebben tanultak meg vezetni. Egy kicsit kopott, de a miénk. Ha hozzáadjuk az ingatlanok értékéhez, akkor máris 62-64 millió forintnál járunk.

Aztán ott vannak a nyugdíjpénztári megtakarításaink. Nem vagyunk nagy befektetők, nem is nagyon értünk hozzá, de még 2004-ben beléptem egy önkéntes nyugdíjpénztárba, és azóta rendszeresen fizetem. Nem sokat, havi 10-15 ezer forintot, de mostanra ott is összejött körülbelül 5 millió forint. A feleségem kevesebbet tett félre, ő csak néhány éve kezdte, az övében nagyjából 1,5 millió forint van. Ez is pénz, még ha nem is azonnal hozzáférhető. Ha mégis szükség lenne rá, ki lehetne venni valamekkora veszteséggel. Ráadásul 2011-ben én nem szüntettem meg a magánnyugdíj-pénztári tagságomat, és azóta a kamatokkal együtt azon a számlámon kb. 6 millió forint van!

Ékszerek, elektronika, könyvek: apró, de számít

Ezek után elővettem a régi családi ékszereket. Nem sok van, inkább csak érzelmi értéket képviselnek – egy gyűrű a nagymamámtól, egy medál, amit még a feleségem kapott az édesanyjától –, de ha nagyon szigorúan nézem, akkor ezek is vagyontárgyak, még ha csak 200–300 ezer forint összértékben is.

És persze ott van a háztartás. Van egy többé-kevésbé korszerű laptopom (kb. 250 ezer forintért vettem 2021-ben), egy mobiltelefonom, amit 2022-ben cseréltem le (akkor még 150 ezerért vettem), és némi háztartási elektronika: mosogatógép, mosógép, okostévé, mikrosütő – ezek összesen talán egymillió forintot is érnének újonnan, használtan persze kevesebbet.

Könyvtár, kulturális értékek: mit ér egy tanári könyvgyűjtemény?

A könyvtáram is megér egy gondolatot. Tanárként, különösen történelem–magyar szakosként, mindig is gyűjtöttem a könyveket. Rengeteg szépirodalom, szakkönyv, régi tankönyvek, kézikönyvek sorakoznak a polcaimon – ezek együtt szerintem bőven ezer fölötti kötetet jelentenek. Pénzben talán nem sokat érnek – maximum néhány százezer forintot, de számomra felbecsülhetetlen értékkel bírnak. Az unokáim egyszer talán majd belelapoznak.

A feleségem szokott kézimunkázni – van egy kivételesen jó varrógépe, amit tőlem kapott karácsonyra, annak idején 180 ezerért vettem, s van hozzá rengeteg anyag, fonal, kiegészítő. Ha nagyon összeszámolnánk, ez is kitehet 250 ezret.

És ami nagyon fontos: van egy 28 éve épült nyaralónk a Balaton déli partján. Nem a sajátunk, hanem a testvéremmel közös örökség. Egy kis faház egy üdülőtelepen, hivatalosan „zártkerti ingatlan”, de tavaly 17 millió forintért akarták megvenni tőlünk! Végül nem adtuk el, mert nyáron szívesen lejárunk oda pihenni, de ez is a vagyon része. Az én felem kb. 8 millió forintot ér.

Van emellett némi megtakarításunk bankban – nem sok, csak amolyan „vésztartalék”: egy 1 milliós lekötött betét, és még vagy 200 ezer forint a folyószámlán. Ennek a nagy része a gyerekek tandíjára, kollégiumi költségeire, utazásaira megy el, de jelenleg ott van.

A végső összeg: mennyi mindent hagyunk a gyerekeinkre?

Szóval amikor mindent összeadtam, magam is megdöbbentem. A mi „tanáréletünk” alatt, nem kevés lemondással és szerényen élve, de a következő vagyonelemlista jött össze:

• Lakás Budapesten (3 szobás panel): kb. 50 millió Ft
• Kertes ház Nógrád megyében (örökség): kb. 11 millió Ft
• Skoda Octavia (2015): kb. 2,3 millió Ft
• Balatoni nyaraló (1/2 tulajdon): kb. 8 millió Ft
• Önk. nyugdíjpénztári és magánnyugdíj-pénztári megtakarítás: (összesen) 6-6 millió Ft
• Kisebb elektronikai eszközök (laptop, telefon, TV, háztartási gépek): kb. 1 millió Ft
• Ékszerek, családi emlékek: kb. 250 ezer Ft
• Könyvtár, egyéb kulturális értékek: kb. 300 ezer Ft
• Varrógép, kézimunka eszközök: kb. 250 ezer Ft
• Banki megtakarítások: kb. 1,2 millió Ft

Összesen kb. 80 millió forint! Ez egy tanárember teljes vagyona ma Magyarországon. Nem palota, nem nyaraló a tengerparton, de becsülettel, sok munkával és szerencsés örökségekkel, ide el lehet jutni. Persze van benne sok „halmozódás”: a szülőktől, nagyszülőktől örökölt tárgyak, ház, vagy éppen a hosszú idő alatt félretett kis összegek. De amit fontosnak tartok: ez az enyém, ez a miénk. És ez lesz a gyerekeinké! Hogyne volna fontos nekem, hogy ők ezen később ne marakodjanak!