JÓNÁS TANÁR ÚR: NEM „TANÁRBÁCSI” LESZEK, HANEM: PARTNER

A B120 LifeTresor elindítja Jónás tanár úr blogját, amely azt igyekszik körbejárni, hogy miért fontos mindannyiunk számára, ha időben gondoskodunk a hagyatékunkról. Az életvégi tervezés fogalma különösen releváns a mai világban.

Egy tanár vallomása

Fontos, hogy mindenki tisztában legyen az életvégi tervezés lényegével és jelentőségével, hiszen ez segíthet a jövőbeli döntések meghozatalában.

Ki vagyok én?

Kedves olvasók, magamról bevezetésképpen annyit: történelem szakot végeztem az egyetemen és osztályfőnökként dolgozom egy gimnáziumban, ennélfogva nekem jutott az a feladat, hogy állampolgári ismeretekre oktassam a 12-es diákokat. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy ha a gyerekeket meg kell ismertetni egy állampolgár jogaival, kötelességeivel és lehetőségeivel a mindennapi ügyintézéstől kezdve a fogyasztóvédelem alapkérdésein át a pénzügyekig, akkor ennek mintájára bizony a felnőttekre is ráférne az oktatás nem kevés tárgykörben.

A blog megszületése

A B120 LifeTresor alapítóját, Horváth Józsefet tíz éve ismerem, amit azért tartok fontosnak elmondani, mert ezt a blogot vele közösen találtuk ki, és nagyon remélem, hogy az írásbeli „tanórák” hasznosak lesznek az olvasók számára. Amikor megtudtam, hogy a feleségével elindították ezt a hiánypótló vállalkozást, azonnal az állampolgári ismeretek felnőtteknek szóló „tantárgya” jutott eszembe. A felnőtteket tájékoztatni kellene arról a fogalomról, amit a B120 LifeTresornál úgy hívnak: életvégi tervezés, ami nem más, mint a szeretteinkről való gondoskodás arra az időszakra, amikor már nem leszünk velük.

Miért fontos ez nekem?

Nekem ez személyesen is fontos, mert azt vallom: egy tanárembernek nemcsak az iskolában van feladata. Márpedig magamat elhivatott tanárnak tartom, hiszen 1995 óta dolgozom az oktatásban. S még valami magamról: a Jónás a harmadik nevem, amit eddig sosem használtam, a keresztnevem ugyanis Zsolt, s mindenki így szólít. De most végre használhatom a Jónást is. Szóval: tanulásra fel! Tartsanak velem! Ígérem, feleltetés, dolgozat és érdemjegy-osztás nem lesz…

A döntésképtelenség buktatói

De először is pár szó arról, hogy még a rossz döntés is sokkal jobb a döntésképtelenségnél!

Mit tanultam a tanítványaimtól?

Felnőttoktatásban évtizedek óta dolgozó szakemberként nagyon sokat tanultam a tanítványaimtól, és az egyik legfontosabb dolog, amit akaratukon kívül megosztottak velem: a félelmük. Nem tőlem féltek persze, hanem az őszinte beszélgetésektől. S rá kellett jönnöm, hogy ilyen esetben az emberek nem is annyira a másik embertől félnek, hanem saját maguktól… Az iskolákban, tanfolyamokon, képzéseken, ahol tanítottam, a „természetes felállás” az lett volna, ha a diákok tanulnak tőlem. A legfontosabb ismereteket minden bizonnyal sikerült is átadnom nekik, de közben ők is átadtak nekem olyan érzéseket, amelyek nélkül ma sokkal szegényebb volnék. És éppen ilyen volt a már említett félelem az őszinteségtől. Attól, hogy ha nyíltan kimondják az érzéseiket, akkor súlyos érzelmi sérüléseket okoznak azoknak, akik pedig a legközelebb állnak hozzájuk. Pedig ez éppen fordítva van: az elhallgatás az, ami fáj.

Ne féljünk a félelmeinktől!

A pályám során megtanultam: nem szabad félnünk a saját félelmeinktől. Sőt azok még erőt is adhatnak a továbblépéshez! Hiszen ha bátran szembenézünk azzal a dologgal, ami elkerülhetetlen – és a halálunk éppen ilyen –, bizonyos értelemben fel tudjuk rá készíteni magunkat és a szeretteinket is. Márpedig az ő érdekük azt kívánja, hogy ne halogassuk a döntéseinket! A rossz döntés is sokkal jobb, mintha meghátrálunk a kihívás elől! Ha az ember képes döntést hozni, akkor az az érzés keletkezik benne, hogy ura a saját helyzetének. De ha halogatja a döntést ilyen-olyan okokból, akkor a helyzet fog uralkodni felette, azaz kicsúszik az ember kezéből az irányítás.

Az őszinte beszélgetés fontossága

Ne feledjék, hogy az elkerülhetetlenre való felkészülés megköveteli, hogy urai legyünk a saját életünknek! De mindez kezdődjék egy őszinte beszélgetéssel a házastársunkkal, gyermekeinkkel, testvéreinkkel. Ne féljünk, mert a félelem nem más, mint érzelmi gát. Tapasztalatból mondom, hogy az első ilyen beszélgetés nem könnyű. De roppant felszabadító gátak nélkül szembenézni a szeretteinkkel – és saját magunkkal…

Mi az életvégi tervezés?

Most pedig beszéljünk pár szót a már említett „életvégi tervezésről”, mert ez a fogalom egyelőre nem ismert széles körben Magyarországon.

A fogalom meghatározása

Ha definiálnom kellene (mint a történelem órákon szoktam a társadalmi berendezkedéseket…), akkor azt mondanám: az életvégi tervezés olyan átfogó folyamat, amelynek során az ember előre eldönti, hogy hogyan szeretné rendezni az anyagi és személyes ügyeit a halála esetére. Tehát nemcsak a saját jövőnk irányítását teszi lehetővé, hanem a szeretteinkre nehezedő terhet is csökkenthetjük a gyász időszakában.

Miért nyugodtabb így a társadalom?

Az iskolában napról napra tapasztalom, hogy frusztráltak a gyerekek, márpedig a gyerekek mindent otthonról hoznak, így az idegeskedést is. De sokkal nyugodtabb, kevésbé frusztráltabb társadalomban élnénk, ha többet koncentrálnánk az életünk pozitív dolgaira, mint a negatív eseményekre. Oly sok minden van, amire nincs ráhatásunk, és mégis idegeskedünk miatta! Nem ésszerűbb olyan dolgokkal foglalkozni, amikre igenis hatással vagyunk?

A váratlan helyzetek megelőzése

Az életvégi tervezés éppen ilyen. Hiszen történhet olyan váratlan tragédia, baleset, ami után már nem azok leszünk, akik korábban voltunk. Az életvégi tervezéssel többek között ezt előzzük meg. Ha leülünk a családtagjainkkal arról beszélgetni, hogy mit szeretnénk a halálunk után, akkor ezzel először riadalmat keltünk. Azt fogják hinni, hogy halálos betegek vagyunk és nem vagyunk magunknál…. De éppen ellenkezőleg: nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy mit akarunk és mit teszünk. Azt akarjuk, hogy a halálunk után nekik ne kelljen olyan dolgokkal foglalkozniuk, amiket mi sokkal könnyebben meg tudunk oldani, mint ők… Hiszen mi tudjuk a legjobban, hogy mi mindenünk van.

Többünk van, mint gondolnánk

És higgyék el, sokkal több mindenünk van, mint elsőre gondolnánk! Ha Jocó barátomék B120 LifeTresor programját használni kezdik, és összeírják a vagyontárgyaikat, akkor meg fognak lepődni… Én is meglepődtem, amikor kitöltöttem ezt a részt. A következő részben elmesélem, hogy miért!