Jónás tanár úr: A digitális előfizetés öröklése, avagy Jónás tanár úr csalódása

Miért fontos a digitális előfizetések örökléséről beszélni?

A digitális öröklés ma már nemcsak egy jogi kérdés, hanem mindennapi gyakorlati probléma is. Egyre több időt és pénzt töltünk el online szolgáltatásokkal – zenéket hallgatunk, e-könyveket vásárolunk, előfizetünk videóplatformokra. De vajon mi történik ezekkel a fiókokkal, ha meghalunk? Gondoljuk végig ezt a sokakat érintő kérdést.

Egy új eszköz, régi kérdések

Tavaly egy sikeres pályázat egyik forrásából sikerült vennem egy Kindle Scribe e-könyv olvasót, amivel nemcsak olvasni, hanem jegyzetelni is lehet. Nekem tanárként ez felbecsülhetetlenül fontos, hiszen nem kell füzetkötegeket tárolnom minden osztályról.

Miután megvettem és letöltöttem a Kindle-eszközömre jó néhány történelmi tárgyú könyvet, eszembe jutott: mi lesz ezzel a fenomenális e-könyv olvasóval, ha holnap feldobom a pacskert? Nem keveset kértek érte: több mint 200 ezer forintot! Arra jutottam, hogy (mivel 3 felé vágni nem lehet) meg fogom kérdezni a feleségemet és a két gyereket, hogy a B120 fiókomban melyiküknek a nevére hagyományozom át…

Továbbgondolt előfizetések – zene, videó, könyvek

Innen pedig már csak egy lépés volt odáig eljutni: mi lesz a Spotify-előfizetésemmel? És a letöltött zenéimmel? A YouTube-prémium fiókommal? Örökölhetők ezek? Hiszen ez sem kevés összeg: egy évre vetítve az ember jelentős összeget elkölt digitális tartalmakra, még ha egy hónapban „csak” 2-3 ezer forintot fizet is. Utánanéztem, és megdöbbentem…

Amit a szolgáltatók mondanak

Először is kiderült, hogy a digitális előfizetések halál utáni sorsa nemcsak engem érdekel, ez egyre relevánsabb téma, hiszen az életünk nagy része a digitális térbe került. Másodszor pedig jött a kijózanító igazság: a legtöbb digitális előfizetés nem örökölhető olyan a hagyományos értelemben, mint egy ingó vagy ingatlan vagyon. Ezek a szolgáltatások általában a felhasználóhoz, vagyis az előfizetőhöz kötődnek, és a szerződési feltételekben (ÁSZF) rögzítve van, hogy a fiók és az előfizetés nem ruházható át.

Konkrétan megnéztem a Geminit, a Spotify-t, a YouTube-ot és az Amazont, s megtudtam: ezek a szolgáltatások nem a digitális tartalmak (pl. zenék, filmek) tulajdonjogát adják el, hanem használati jogot biztosítanak. A fiókomhoz kapcsolódó előfizetések az én személyes szerződésem részei, és halálom esetén a szolgáltató a szerződést felbonthatja.

A legtöbb szolgáltatás, mint például a Spotify, konkrétan bele is írja a szerződésbe, hogy a fiók nem ruházható át, és a halálom esetén a hozzátartozóimnak kell gondoskodni a fiók törléséről és az előfizetés felmondásáról, hogy a további terhelések megszűnjenek.

Inaktív fiókkezelő? Igen, de nem öröklés

Ugyanakkor néhány szolgáltató, mint például a Google (amely a Gemini és a YouTube fiókokat is kezeli), kínál ún. „inaktív fiókkezelőt”. Ezzel be tudjuk állítani, hogy bizonyos inaktivitási idő után mi történjen a fiókunkkal: törlődjön, vagy automatikusan megosszák egy általad megadott személlyel. De ez sem öröklés, hanem a hozzáférés ideiglenes biztosítása!

Megtudtam azt is: míg egy hagyományos hagyatéki eljárásban az örököseim hozzáférhetnek a pénzügyi és fizikai vagyonomhoz, a digitális fiókjaim tartalmára ez nem vonatkozik! A szolgáltatók adatvédelmi okokból nem adhatnak ki jelszavakat vagy hozzáférést a fiókhoz harmadik félnek. Az örökösöknek jogi úton kell felvenniük a kapcsolatot a szolgáltatóval, igazolva a halálesetet és az öröklési jogukat, de még ez sem garantálja a hozzáférést!

B120 LifeTresor – amit én csináltam, hogy könnyebb legyen utánam

A fentieket tekintve tehát azt javaslom önöknek, amit én magam is megcsinálok a B120-ban: írok egy listát a digitális fiókjaimról és előfizetéseimről (Spotify, YouTube, Google, Amazon, stb.), és a halálom után az örököseim minden szükséges adat (felhasználónév, jelszó stb.) birtokában lesznek. Így a „digitális életemet” is le tudják zárni, ha már a „fizikai életemnek” (remélhetőleg minél később) vége szakad!

Megnyugvás, amit adhatunk

És hadd mondjam el, milyen felszabadító érzés volt mindezt átgondolni és rendszerezni. Mert ha majd egyszer már nem leszek, nem szeretném, hogy a gyerekeim vagy a feleségem órákat töltsenek azzal, hogy a Spotify-hoz tartozó emailcímet próbálják megfejteni, vagy kétségbeesetten levelezzenek a Google ügyfélszolgálattal. Amit én most előkészítek, azzal nemcsak időt spórolok nekik, hanem lelki terhet is leveszek a vállukról. Az életvégi tervezés számomra nemcsak a nagy dolgokról szól – hanem az apróságokról is, amelyekkel végül az emberi méltóságot lehet megőrizni.